Úgy tetszik, mintha legfőbb célunk az volna, hogy minél gyorsabban beszéljünk, s nem az, hogy minél értelmesebben.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Az önáltatás mélyebben gyökerezik, mint amikor másoknak hazudunk.
Mindenkinek van hatalma… kivéve esetleg a kisgyerekeket és a csecsemőket.
A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.
A jövő sikerének záloga, ha feleded a jelen kudarcát.
Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.
Mindig azt állítjuk, hogy mi éljük az életünket. Ugyan! Az élet él minket.