Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak.
A rab ember mindig eszményíti a rabságát.
A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás.
Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol.
A hajnal mégis az emberek örök reménye.
Akkor légy boldogtalan – ha téged ez tesz boldoggá!
Azért érezzük azt, hogy van szabad akaratunk, mert nem vesszük figyelembe, hogy amíg az akarat maga meg nem jelenik, fogalmunk sincs, mit akarunk tenni.
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.