Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.
Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
A jó modorhoz hozzátartozik, hogy eltitkoljuk, milyen sokat gondolunk magunkról, és milyen keveset a többiekről.
Megszokásból élni valakivel: hazugság. (…) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.
Nem biztos, hogy az fejlődés, ha mindenáron előre törünk.