Ha az ember nem eszik, ugyan mi vigaszt merít abból, hogy esetleg más sem eszik?!
A szerelem gyakran elhal az idő múlásával – de még gyakrabban a távolsággal.
A halál semmi a halálfélelemhez képest.
A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.
Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.
Az életben a legnagyobb kockázat nem az, hogy [valaki] hibákat követ el, hanem hogy sajnálkoznia kell az elmulasztott dolgok miatt.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?