A mennyország egy tündérmese azoknak, akik félnek a sötéttől.
Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?… Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat.
A városban élve elfelejtjük, milyen fekete az éjszaka, milyen ragyogó a hold, milyen rengeteg a csillag.
Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.
Nincs annál a csöndnél rosszabb, amely nehéz gyöngyként függ egy kínos beszélgetés fonalán.
Lehet-e tragikus egy szamár? – Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes?
Így vagy úgy – egy embernek önmagában semmi esélye sincs.