A barátság szent szenvedélye oly forró, oly állhatatos, oly hűséges és oly kitartó természetű, hogy egy életen át elkíséri az embert, ha nem kérnek tőle pénzt kölcsön.

E két princípium, a jó és a rossz között örök harc folyik világszerte. Az idők kezdetétől fogva ez a két princípium áll egymással szemben, és mindörökké harcolni is fognak egymással.

Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?

A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!

A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.

Ha nincs módunk megtapasztalni a valódi káoszt, soha nem nyerünk valódi békét.

Senkinek nem kötelessége, hogy szeressen – de senkinek nincs joga hozzá, hogy gyűlöljön.