Higgy nekem most az egyszer: minden vagy, csak éppen hétköznapi nem!
Amit átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tűnik tova; átéléseink mind álomszerű, csupán a mi szűk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.
Mi lehet nagyobb érdem, mint az elfogadás bátorsága, bizalma, sőt jótékonysága?
Egy hasztalan élet egyenlő egy korai halállal.
Mi más a halál, mint áldozat az idő és a végtelenség oltárán?
Ügyelj a nyelvedre a munkahelyen és otthon is!
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
