A megszokás (…) rögzíti (…) a hibát.
Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?
Ugyanazt szeretni, ugyanazt csodálni, ugyanúgy érezni – ez a barátság.
Az mindig fáj, ha elválik két lélek, amelyek bármily rövid időre is egyek voltak.
Nem is annyira az érintése hiányzott, mint ő maga: egyetlen igaz társa és barátja, a beszélgetéseik, a vitáik, csalhatatlan éleslátása és kitűnő emberismerete, amely olyan sokszor segített már neki.
Egy hazugságra épített boldogság nem lehet soha igazi boldogság.
Mindazt, ami bennünk van, gyerekkorunkban ültették el bennünk.
A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.