Az ember (…) nem mindig lehet ott, ahová tartozik.
Az ajtók azért voltak zárva, mert soha nem értettem meg, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki kinyithatja őket.
Szív ügyében, szerelemben, tanácsot se ne kérj, se ne adj.
Hogyan tudná egy férfi egész életén keresztül úgy hordozni a titkát, hogy az őt szerető nő ne gyanítson semmit?
Elvégre, aki engedelmeskedik neki, azt vezeti a végzet, aki meg el akar futni előle, azt vonszolja.
A szeretetet nem eheted meg, nem vehetsz lovat rajta, és a házadat sem fűtheted vele a hideg éjszakákon.
A gyertya másoknak világít, és önmagát emészti fel! Semmit sem felejtenek el az emberek olyan hamar, mint a jót, amit másoktól kaptak.