Az emberek nem változnak. Amit egyszer megszeretnek, azt mindig szeretni fogják, még ha nem is tudják az okát.
Ha egy asszonynak egyebe sincs, csak a makulátlan hírneve, az bizony olyan sovány kóró, hogy éhen döglene mellette a szamár is.
Mindig képesek vagyunk gyűlölni, amit valaha szerettünk, és ugyanazzal a tűzzel tesszük ezt, amellyel egykor a szeretetünk lángolt.
A boldogság mindig egy hajszálnyira volt. De ez a hajszál nem az emberi természet?
A gyémánt a nő legjobb barátja.
Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik?