Üdvözlünk!
Felhasználónév vagy Email cím
Jelszó
Emlékezzen rám
Felhasználónév
E-mail
☰
Bejelentkezés szükséges.
Füst Milán
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
A boldog ember nem lehet meg egészség nélkül, de maga az egészség nem tesz boldoggá.
Ki ismerhet meg jól egy másik embert? vagy az életét? (…) Minden életrajz hamis.
Nem akarok többé olyat, amit nehezen lehet megszerezni: a sors nem akarja, hogy megszerezzem, különben könnyen adná.
A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.
A magány a pesszimizmus melegágya.
Nem a gyémánt szép, hanem a fény, amit tükröz. – Viszont: a tükörtől függ, mennyire szép valami.
Könnyzacskót teremtettek nekünk, mintha előre úgy tervezték volna, hogy sírni fogunk.
A szépség rabja nem mer élni, fél, hogy romlik a szépsége.
Köszi!
