Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed.
Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás.
Néha az a legjobb, ha hagyjuk a dolgokat történni.
Mint a szerelem, a magánélet is akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nincs.
Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.
Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.