Az élet célja nem az, hogy azt tegyük, amit akarunk. Azt tesszük, amit meg kell tenni. Ezt parancsolja a sors.
Bárki szentté teheti azt a munkát, amit az élet ad neki.
A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.
Lenni annyi, mint tenni és teremteni.
Az emberek tisztelik a halált, mert joggal úgy vélik, hogy ha tiszteletre méltó dolog meghalni, mindenki bizonyos lehet afelől, hogy legalább egyszer tisztelni fogják.
A szabadságharcos előbb-utóbb megtanulja, hogy a harc szabályait nem ő, hanem az elnyomó hatalom diktálja.