Az első tavaszi virágok nyílásáért.
Azért, amikor egy hosszú nap végén valaki megkérdezi, hogy vagyunk.
A pillanatért, amikor valaki az elsőként köszönt minket reggel.
Azért, amikor egy madár dalára ébredünk.
A gyermekek nevetéséért, amikor a buborékokat kergetik.
Azért, amikor valaki egy szótlan pillanatban mellettünk van.
Az első lépésekért egy puha homokos tengerparton.
Azért, amikor egy régi film újra felvidít minket.
A naplemente színéért a tó vizében.
Azért, amikor valaki felajánlja a segítségét anélkül, hogy kérnénk.
A szép gondolatokért, amelyek segítenek álomba merülni.
Azért, amikor egy régóta nem látott baráttal újra találkozunk.
Azért, amikor az idő lassulni látszik egy boldog pillanatban.
A frissítő friss narancsléért reggelente.
Azért, amikor a nap sugarai áttörnek a felhők között.
Azért, amikor a hold fényesen ragyog egy tiszta éjszakán.
A pillanatért, amikor egy szeretett dallam felcsendül.
Azért, amikor valaki meghallja az első szavainkat egy új nyelven.
Az esti szélért, amely a mezőkről hozza a virágok illatát.
Azért, amikor egy inspiráló történet megérint és elgondolkodtat.
Azért, amikor valaki meglátogat minket anélkül, hogy előre bejelentené magát.
A régi képekért, amelyek felelevenítik a múlt emlékeit.
Azért, amikor valaki megjegyzi a kedvenc virágunkat és azzal lep meg.
A csilingelő harangok hangjáért a távolból.
Azért, amikor a falevelek alatti ropogást érezzük ősszel.
A pillanatért, amikor egy régi emlék újra megmosolyogtat.
Azért, amikor egy ismeretlen helyen váratlanul otthon érezzük magunkat.
A friss tavaszi virágok színkavalkádjáért.
Azért, amikor valaki teljes figyelmét nekünk szenteli.
Az illatért, amit egy régi parfüm idéz elő.
Az első tavaszi napsütésért, ami átmelegíti az arcunkat.
Azért, amikor valaki halkan dúdol a kedvenc dallamunkra.
Az éjszakai lámpafényért, amely otthonossá teszi a szobát.
Azért, hogy egy idegen segít megtalálni az útvonalunkat.
Az égboltért, amely naplementekor narancsszínűre festi a világot.
Az újszülött csecsemők illatáért.
Azért, amikor egy különleges helyen egyedül lehetünk a gondolatainkkal.
A reggeli napfényért, ami a harmatos fűre vetül.
Az apró meglepetésekért, amelyek felvidítanak egy szürke napon.
Azért, amikor egy rég elveszett tárgy újra előkerül.
A kedvenc régi ruhadarabért, ami mindig jól áll.
Azért, amikor valaki finoman megérinti a vállunkat, hogy bátorítson.
A gyermekek kíváncsiságáért, akik mindig rácsodálkoznak a világra.
Az esti tücsökciripelésért a nyitott ablakon keresztül.
Azért, amikor egy szélfuvallat lehűt egy forró nyári napot.
Az első hóért, ami betakarja a várost.
Azért, amikor valaki finom étellel vár otthon.
A tavaszi madárrajért, amely az égbolt felé tart.
Azért, amikor egy vers vagy idézet megérinti a szívünket.
Azért, amikor egy ismeretlen helyet fedezünk fel, ami azonnal otthonossá válik.