Jó ebédet ad a világ, de halálos vacsorája.
A világ tagadva szaporodik.
Nem esik ki a világ feneke.
Róka most a világ, bölcs a praktikában.
Azé a világ, aki élheti, a mennyország, aki elérheti.
Sokat igér a világ, de keveset ad.
Ki mindenkire vigyorog, senkit se szeret.
Hajlik mint a viasz.
Senki sincs vétek nélkül.
Ugy ragad a vétek, mint az enyv.
Mi egynek vétek, másnak sem erkölcs.
Lélekre aszott vétket nehéz levakarni.
Minden vétek talál mentséget.
Első vétek bocsánatot érdemel.
Sokakat senki se emlegetne, ha nem vétettek volna.
Nem vét kevesebbet, aki sokakkal vét.
Vérré vált, mint barátban a lencse.
Vér és pénz legdrágább.
Vér vizzé nem válik.
Elég nyavalya a vénség.
Vén rókát, vén verebet, vén parasztot megcsalni nehéz.
Csuf dolog, ha vénnek esze későn érik.
Nincs oly vén ember, ki kikeletkor ne gondolkoznék valamiről.
Vén ember mindenben lassu, csak a koporsóhoz gyors.
Jobb a vén árnyéka, mint az ifju kardja.
Mennél vénebb, annál fösvényebb.
Vén embernek bor levese, kása pecsenyéje.
Vén ember tanácsa jobb mint ifju gáncsa.
Ott szakad, a hol legvéknyabb.
Nem kell a gyertyát véka alá rejteni.
Napfényt nem rejthetni véka alá.
Tetézve adni vissza a csapott vékát.
Jobb alant kezdeni és fent végezni.
Könnyü végbevinni, minek más vetette meg az ágyát.
Ész, fegyver, érték mindent végbevisz.
Asszonyszónak, szekérutnak sohse éred végét.
Jó vég köti a munka koszoruját.
Attól tarthat a jó vezér, hogy nem győzi nyakkal az ellenséget.
Kora vetés sokszor csal, kései mindig rosz.
Vetés előtt aratsz.
Verekedésnek veszekedés vége.
Verekedés közt elvész az igazság.
Ki mint vet, ugy arat.
Ludra szénát, ebre korpát, németre szalonnát ne vesztegess.
Ülj veszteg, ha jól van dolgod.
Ki valamit elveszt, ott keresse, hol történt a veszendék.
Aki nem veszt, nem nyer.
Addig hajlik a vessző, mig gyönge.
Nem asztalhoz való a veszekedés.
Ki magát kétszer adja veszedelemre, a szerencsét ne vádolja.