Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk.

Én megtaláltam ám egy szívet, egy nemes lelket, amellyel ha együtt lehettem, többnek éreztem magam, mint voltam, mert mindaz voltam, ami lehettem.

Egyesek hajlamosak elfelejtkezni arról, akivel mindennap találkoznak, sokkal inkább, mint bárki másról.

Mindenki csak addig bukdácsol, amíg végül vagy elesik, vagy kihúzza magát és elindul.

Azok a helyek, ahova vágyunk, mindig több tért foglalnak el az igazi életünkben, mint az a hely, ahol tényleg vagyunk.

Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?

Egy földi királyság sem létezhet az emberek egyenlőtlensége nélkül. Vannak szabadok, vannak jobbágyok, uralkodók és alattvalók.

A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.