A halál semmi a halálfélelemhez képest.

Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akiknek sorsa – bár velük összefügg, de – nem csupán a Férfi.

Az elme nem más, mint álmok sorozata – álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai.

Sok munkamániás szenved a szeretet hiányától. Nem azt az üzenetet kapták a szüleiktől, hogy „szeretlek”, hanem azt, hogy „szeretlek, ha…”.

A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.

Egy gyerek a terített asztal mellett is éhezhet.

Senki sem mondta, hogy nem lesznek kihívásaink, akadályaink, problémáink. A trükk a „hogyan”-ban van, hogy te ezeket hogyan kezeled: akadálynak, problémának vagy megoldandó feladatnak.

Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.