Mindenkinek van hatalma… kivéve esetleg a kisgyerekeket és a csecsemőket.
Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos.
A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket.
Becsüld meg az időt, amit itt töltesz a Földön, tudd, hogy Isten mindig megbocsátott neked, és bocsáss meg te is.
Rosszindulatú megjegyzésekbe még senki nem halt bele – egyszerűen hozzátartoznak az élethez, főleg, ha az ember sikeres valamiben.
Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?