Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.
Az a szerelem, amikor az ember valakit vagy valamit az életénél is előbbre tart.
Tudom, hogy nem sok megfontoltság vagy józanság szorult belém, de rendelkezem valamivel, ami annyival többet számít: meg tudom szerettetni magam másokkal.
Mit számít, mit kap az ember, ha előtte elveszít mindent.
Nem hiszem, hogy könnyebb lesz valaha is. Csak hozzászoksz az ürességhez, a veszteséghez, és megtanulsz vele élni.
Nem szükséges egyetértenünk mindenben, de módot kell találnunk arra, hogy úgy kezeljük a különbségeinket, hogy azok ne álljanak közénk.
Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?
