Vannak dolgok, amikről nem lehet beszélni. Amiket csak önmagával intézhet el minden ember.
Én soha nem bocsátottam meg senkinek semmit. Ez nyilvánvalóan jellemhiba, de a fenébe, mindenkinek kell legalább egy.
Az apák akkor boldogok, ha adhatnak.
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
Ami érdekes, az mindig egy kicsit hátborzongató.
Ha valaki semmit sem akar eltitkolni előled, tudhatod, hogy bajban vagy.
Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.