Tudod-e, hogy nem azért nem szeretjük az embereket, mert rosszak, hanem azért tartjuk rosszaknak, mert nem szeretjük őket?

Ha elszalasztottad a kedvező pillanatot, várj! Hátha jön egy másik. Ha nem jön, tévedtél… de többnyire jön. Akkor aztán ne habozz!

Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.

Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.

A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.

Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.

A suttogást még csak hallanod sem kell, máris tudod, hogy rólad beszélnek.

– A boldogság relatív. (…) És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.