Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Tisztelni valakit – a szó igazi értelmében – csak az tud, aki önmagát is tiszteli.
Csak aki begyakorolta az egyedüllétet, az tud kettesben élni mással.
Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént.
Akinek mindene megvan, az nem hall meg semmit…, de akinek semmije sincs, az még a légyzümmögésből is reményt kovácsol.
Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.