A hibák mindig megbocsáthatók, ha van elég bátorságod, hogy beismerd őket.
A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.
Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.
A szerelemben szabadnak kellene éreznie magát az embernek, nem rabnak.
Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.
Ha leomlanak a falak, a szerelem mindent eláraszt, és nincs többé lehetséges és lehetetlen, nem számít, hogy meg tudjuk-e tartani a szeretett lényt: szeretni annyit jelent, mint elveszíteni a fejünket.