Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.
Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója.
Azért születünk, hogy szenvedjünk, és szenvedéseink által erősebbekké váljunk.
Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.
A szeretet olyan, mint a bumeráng, mindig visszatér. Lehet, hogy nem mindig attól az embertől, akinek adott, de akkor is visszatér. És sokszorosan.
Aki nem fél a kísértetektől, annak számára nincsenek kísértetek.
A bizonytalanok mindig mindent túlbonyolítanak.
A mély bánat többnyire hallgatag és rejtezkedik.