Olyan lényt keresünk, akinek a társaságában bátran követhetjük első gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törődnünk kellene az illendőségekkel.
Az boldog, ki szerelmi csatán pazarolja el életét.
A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.
Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
A szavakra nem szabad odafigyelni. Azt kell nézni, mit csinál a személy. Így lehet megtudni az indítékokat.
Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz!
A jó nevelő örök tanuló, s azonnal fölismeri, ha nálánál különb tanítványra talál.