A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná.
Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére – és lépett még egyet.
Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna.
A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!
Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.