Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
Sokkal jobb pesszimistának lenni, mert annak csak egyszer kell tudomásul vennie a dolgok reménytelen voltát.
A megérzések hazudnak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.
Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol.
A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.
a kiteljesedés érzéséért, amikor abbahagyod a halogatást és végre elvégzed az elvárt feladatot.