Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol, vigyorral a száján
és szemtelenül.
Sohase fojts vissza, ne hallgass el magad előtt semmit, ami a saját gondolatod ellenében gondolható!
Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.
Az a legnyomorultabb, aki közönnyel szemléli mások nyomorát.
Az egyetlen élet, amit élni érdemes, az, amelyben nem állítunk magunk elé határokat. Ki kell tárni az ablakokat, és kidobni rajta minden gátat, tétovázást.
Az teszi széppé a sivatagot (…), hogy valahol egy kutat rejt.