Néha a rossz dolgok is jól sülnek el.
Látsz engem sírni? Nincs semmim, így nem is vagyok a rabja semminek. Nincs semmi dolgom, így semmi nem tesz a szolgájává.
Akárhogyan is döntök, a szerint a döntés szerint kell élnem. Örökre. Tovább kell mennem, és többé nem nézhetek vissza.
Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.
Higgy az emberben, önmagadban is – a másokba vetett bizalom magunknál kezdődik.
Aki nem a saját életét éli, az nem magának, hanem a világnak él.
A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.
Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.