a reményért.
Amikor az emberek boldogok, mindig jók, de ha jók, akkor csak ritkán boldogok.
A bölcsesség útja az, hogy nem félünk hibázni.
A hatalom íze akkor a legjobb, amikor megédesíti egy kis udvariasság.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Az ember szabadon választja meg sorsát, s mindaddig nem értheti a létet igazán, míg fel nem ismeri, hogy a halál része az életnek.