A megérzések hazudnak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.

Az ember alkalmazkodik – lényegében mindenhez. Hozzászokik. Nincs jó vagy rossz, állapotok vannak. A hozzáálláson múlik, jónak vagy rossznak ítéled-e a helyzetet.

Még soha senki nem sértődött meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked.

Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó (…), és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne.

Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.

Nem, nem igaz, egy szerelemnek soha nincsen teljesen vége… Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem.

Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad.

Akkor tudhatjuk valakiről, hogy illik hozzánk, ha a dolgok, amelyeket nem kell elmondania, fontosabbak azoknál a dolgoknál, amelyeket el kell.

Ne kritizálj másokat; ők pontosan azok, akik mi lennénk hasonló körülmények között.