Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az.
Az ismeretlenektől tartani kell. (…) Ismeretlenek pedig mindig vannak.
Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.
Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.
Ha élünk, akkor vágyunk. És aszerint ítéljük az életet jónak vagy rossznak, hogy vágyunkat édesnek vagy keserűnek hisszük.
Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.
Ne higgye, hogy ha nemlétezőnek tekinti őket, egész életére megmenekül a szomorú dolgoktól.
A szeretet nem törli el a múltat, de mássá teszi a jövőt.
Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.
