Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.
Az ember csak egyszer szeret igazán az életben, még ha nem is veszi észre.
Egy társ az éjszakában – akármilyen idegen is – az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.
Megszokásból élni valakivel: hazugság. (…) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.
A megbocsátás gyógyít. Főleg, ha magadnak bocsátasz meg.
Keress fel egy játszóteret este, amikor már minden gyerek hazament és éld ki magad.
Mazochista vagyok. Továbbra is lesznek álmaim. Álmodozni fogok, amíg csak élek.
Sosztán!