Menj egy forgalmas helyre, például egy parkba, bevásárlóközpontba, és csak figyeld, nézd az embereket.
Bárki szentté teheti azt a munkát, amit az élet ad neki.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
Annak, aki azt gondolja, hogy ura az életének, nincs ínyére, ha megingatják a bizonyosságában.
Nem is olyan rossz dolog az idő. Csak használd helyesen, és bármit kinyújthatsz, akár egy gumiszalagot, míg el nem pattan valahol, s akkor ott maradsz két kis csomóval a hüvelykujjad és mutatóujjad között, s benne minden szomorúság és reménytelenség.
Abban a pillanatban, amikor valaki azt mondja, „megpróbálom”, abból már tudhatod is, hogy nem igazán gondolja komolyan.
Élvezd az élet apró örömeit.