Az életünk pontosan annyira teljes, értelmes és csodálatos, amennyire mi azzá tesszük. És tényleg egészen csodálatossá tehetjük.
Elkényeztetettségünkben hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy milyen rendkívüli nehéz volt az elindulásunk ezen a bolygón.
Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?
A csalódás íja komor erővel röpíti az embert a valóság felé.
Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.
A Facebookon lájkollak, csak a való életben nem.