Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.
Adj erőt, hogy nyitott maradjon a lelkem, és ne legyen fontosabb számomra a saját bánatom, mint más emberek szenvedései.
Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak.
Ha valamit elengedünk és nem jön vissza hozzánk, akkor valójában sosem volt a miénk.
A lelkifurdalást ideig-óráig el lehet hessegetni, ám ahogy a Természet is állandóan újjáéled, ez is minduntalan visszatér!