Amig élünk, reméljünk! Ha a szerencse lováról leestél, ne maradj fekve az árokban!
Elveszíteni valakit szörnyű – sóhajtott. – De látni, ahogy a szeretted elfogy lassan, mint a gyertyaszál, lehetetlen elviselni azt a kínt.
Ha az ember megszeret valakit, (…) egészen soha nem gyógyulhat ki belőle.
Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.
Ha azt tudom mondani valakinek, hogy „szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: „Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.
Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.