Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.

Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.

A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált.

Olyanná válsz, mint amit magadról gondolsz.

Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.

A rang megváltoztatja az embereket.

Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.

Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.