A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.
Az igazságot meg lehet tépázni, de megtörni nem, s az mindig úgy úszik a hazugság fölött, mint az olaj a víz fölött.
Aki az álmait követi, az nem tétlenkedhet.
Az előbb még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve szakad bele… Istenem, de buták is vagyunk, mi nők!
A bohóc nem én vagyok. De ez a szörnyeteg társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét.