Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.
Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.
Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.
Mindennek megvan az ára. Semmi nincs fájdalom vagy veszteség nélkül.
Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.
Mekkora értelmetlen színjáték ez az egész…