Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.
Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?
Mindenki szeretetre vágyik (…). Mit tehetünk? Még az oktalan állat is szereti, ha megsimogatják. Kidugja pofáját az ólból: no, itt vagyok, simogass meg!
Ha egy lány sok fiútestvér között nő fel (…), óhatatlanul megtanulja elviselni a pofonokat, nem bőg mások előtt, és még annál is keményebb, mint amennyire elvárják tőle.
Csak azért zavarja őket a látvány, mert szívesen lennének a helyükben. Ez a botrányok lényege.