Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.

Milyen furcsák az emberek. Mindennap látod őket – azt hiszed, ismered is-, és egyszer csak kiderül, hogy semmit sem tudsz róluk.

Mindig azé az utolsó szó, akinek a keze nincs megkötözve.

Mi az élet titka? Nevezzük „kegyességnek vagy áldásnak”. Mindenki elégedett akar lenni azzal, amije van. Kivéve engem. Kivéve téged. Kivéve azokat a keveseket, akiknek egy kicsit sajnos föl kell áldozniuk magukat egy nagyobb ügy érdekében.

Sajnos, a dolgok sosem mennek olyan simán, ahogy eltervezzük őket.

Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.

Ítéljen mindenki a saját véleménye szerint, saját olvasmányai alapján, de ne azok után, amiket mások mondanak neki.

Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.