A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve.
Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.
A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.
Ha megpróbálod elfojtani az érzelmeidet, újra feltörnek majd, és kísérteni fognak.
A felnőttek körülvettek olyan életekkel, amelyekről el sem tudtam képzelni, hogy én éljem.
Tudta, milyen érzés efféle fájdalommal élni, ami terjed és lüktet, amit az okoz, hogy valaki nem törődik eléggé az emberrel. Ha valaki nem szeret elég erősen.