Először próbáljuk ki az őszinteséget. Ha túlságosan fölidegesít, még mindig rátérhetünk a hazugságokra.


Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.
A gyerekekben él a remény. Csak adni kell rá valami okot.
Érezni, hogy nem tehettünk másképp: ez a jó lelkiismeret.
Szerettem volna törni-zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt.
Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.