Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
Ahhoz, hogy valóban boldog légy, kedvesem, csupán arra van szükséged, hogy lelkesedni tudj valamiért.
Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.
A szépség a természet ajándéka: osszátok hát meg egymással, de soha, soha ne használjátok arra, hogy általa uralkodjatok a másik ember felett.
Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.
Azt hiszem, az ember nem láthatja világosan, mi lesz a következő lépés, ha nem látja, honnan indult.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
Ahol csókolóznak, ott túl nagy baj nem történhet.