a tavasz első virágaiért.
Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól.
A megalkuvás mindig gyávaságból fakad.
Mindenki kibírhatatlan (…), csak azok elviselhetők, akik tetszenek nekem, azok is csak azért, mert tetszenek nekem.
Aki bölcs, tudja, hogy mindig úton van. És minden megérkezés egy másik út kezdete. És nem fél a változásoktól.
A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve.
Nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.
A létező legnagyobb ámítás az ember saját véleménye.