A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.
Bizonyos életkor után az ember már semmilyen változásnak se örül.
Vannak igazságok, melyeket csakis egy barát mondhat el.
Megtehetjük, hogy csak hátrálunk és hátrálunk, amivel mindörökké sarokba szoríttatjuk magunkat, vagy előállhatunk, és akkor és ott találkozhatunk az ellenséggel, ahol mi akarunk.
Nehéz dolog lehet apának lenni: örökösen rettegsz, hogy a lányod összejön egy fiúval, aki tetszik neki, de attól is, hogy nem talál senkit.
Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?