A franciák azt mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit”. Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek.

Az út maga sokkal fontosabb, mint az, ami útnak indított.

Azt hallom, hogy megnősültél. Okos ember vagy, ha igaz, okosabb, ha nem igaz.

Amikor az ember távol kerül a megszokott világától, hajlamos kalandorként viselkedni, hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.

Nekem azt tanították, hogy a haladás útja se nem gyors, se nem könnyű.

A mezőről korsóban nem szabadott vizet hazavinni, mert elverte a jég a  határt.

Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna.