Az embert a képzelete jobban riasztja, mint a valóság.
A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.
Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.
Az ember fejlődésének sem használ jobban, mint a krumpliénak, ha mindig újra meg újra ugyanabba a kiélt földbe plántálják nemzedékről nemzedékre.
Senki nem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit.
A hit elvesztése a bűn legszomorúbb következménye talán.
Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?