Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
A remény mindig a jövőre vonatkozik. És nem mindig jó. Mert megbéklyózhat a hit vagy a várakozás, hogy a jövőben történik majd valami, ami megváltoztatja az életünket.
A halálhoz fűződő viszonyom változatlan. Erősen ellenzem.
Sose tarts ki olyan társakkal, akikkel nem akarnál együtt halni.
Olyanná válsz, mint amit magadról gondolsz.
Nem a fazekas vagy, hanem az agyag a fazekas kezében.