Az értelmes ember kiverekszi a maga helyét, a többi elhull. Ez a társadalmi törvény.
Ha az ember nem tud nevetni meg egy kicsit farsangolni, ha a dolgok rosszra fordulnak, akkor vagy már nem él, vagy szeretne meghalni.
Vicces, hogy amikor az ember egy városban lakik, mindig azt gondolja, hogy ráér még megismerni – és addig halogatja az ismerkedést, míg a végén egyáltalán nem ismeri meg.
Az élet néha elér arra a reménytelen pontra, amikor a rossz döntés lehet a legjobb döntés. Mindegy, merre indul az ember. Néha muszáj egyszerűen csak elindulni.
Senki sem örül a rivaldafénynek, ha sejti, hogy perceken belül hasra fog esni.
Mily szomorú a lélek, ha a szerelem miatt szomorú!
Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?
Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.